Skip to main content

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók

Oswald Boelcke, a könyv szerzője nem született írónak, és később sem vált azzá, viszont az 1910-es években elképzelhető legregényesebb életet élte: vadászpilóta volt, méghozzá az I. világháború egyik legsikeresebbje. Természetes, hogy sokakat érdekelt, mi történik vele, így hozzájárult, hogy az eleinte csak az otthoniaknak írt beszámolói a szélesebb közönség elé kerüljenek. Pedig Boelckének voltak kétségei a publikálásukkal kapcsolatban:

"Az emberek az ilyesmit költőibb és színesebb írásmódban kívánják olvasni. Szörnyűséges, idegborzoló feszültség, teljes bosszú, hegységnyi felhők és kék, szellőjárta egek – ilyesmit akarnak" - vélekedett.

Boelcke viszont nem volt a hatásvadász. Akkor sem, amikor megtehette volna. Futólag megemlíti, hogy egyébként kimentett egy csatornából egy fuldoklót. Arról nem is beszél, hogy az egyik lelőtt ellenfele levelét képes volt elvinni a front túloldalára.

Ami a naplószerű feljegyzésekből kibontakozik, az egy huszonéves férfi élete a háborúban úgy, ahogyan az élményeiről a saját szavaival a családjának és az olvasóknak mesél.

Az elbeszélésén keresztül tanúi lehetünk a légi hadviselés kialakulásának, az első vadászpilóták mindennapjainak, majd egy Törökországban és környékén tett utazásnak, ami során a szerző megállt Budapesten, körülnézett, teleette magát süteménnyel a híres Kuglernél, és megállapította, hogy a budapesti nők némelyike "egyenesen ultramodern". (Nem hagy nyugodni, hogy vajon mi történhetett, ami erre rádöbbentette őt. Ezt sajnos nem árulta el.)

A kis kötet végére Boelcke a karrierje csúcsára ér. Győztes ütközetek követik egymást, a sikere töretlen. Olyan bajtársak veszik körül, akik egyszerre tisztelik és rajongva szeretik őt - köztük a később Vörös Báróként világhírűvé váló Manfred von Richthofen. 

Utolsó levelében Boelcke édesanyját nyugtatja, hogy nincs miért aggódnia. 

A könyvet egy halálhírt hozó távirat folytatja, és a legjobb barát, Erwin Böhme fájdalmas sorai zárják. Boelcke és Böhme épp csak belefogtak egy sakkpartiba, amit végül már sosem fejezhettek be. A tábla mellől a gépeikhez siettek, és felszálltak arra a bevetésre, amiről csak Böhme tért vissza élve. Kettejük gépe a levegőben összeütközött, Boelcke lezuhant és azonnal szörnyethalt.

A kétségbeesett Böhmét, aki a sokktól nem is emlékezett a saját landolására, végül a Vörös Báró tudta lebeszélni az öngyilkosságról.

A Harctéri beszámolók egy fájdalmasan rövid élet krónikája, ami magán hordozza egy technikára, sebességre,  idegen tájakra és új emberekre lelkesedve rácsodálkozó fiatal férfi személyiségének lenyomatát. 

Ahogyan testvérkönyve, a bajtárs és barát Richthofen báró önéletírása, úgy ez a kötet sem az irodalmi értékeiért lehet népszerű, de akit érdekel az I. világháború története és a levegő egykori hősei, az biztosan szeretni fogja mind a Harctéri beszámolókat, mind magát a szerzőt.

Comments

Popular posts from this blog

Mi ez? Mi ez? Mi ez?

Még mindig könyvekről szeretnék írni, de az előző blogom már túl kusza a sok félbehagyott kihívás miatt, bejegyzéseket törölni belőle viszont nem akarok. 
Így aztán megnyitom ezt az új oldalt, ahol arról fogok írni, milyen könyveket olvasok el mindenféle furcsa okból.
Lesznek itt vélemények friss bestsellerekről és nagyon régi kötetek ismertetői, fotók, talán még versek is.
Ha mindez érdekel, kövess, kommentálj, kérdezz nyugodtan.
Remélem, a blogom elnyeri a tetszésedet!

Szerelem rózsaszínbe kötve - Alessandro Baricco: Selyem

- Mi ez? - Madárház. - Madárház? - Igen. - És mire jó? Hervé Joncour a rajzokra meredt. - Telerakod madarakkal, amennyivel csak bírod, aztán egy szép napon, amikor valami boldogság ér, kinyitod, és nézed, amint elrepülnek.
Hervé Joncour fiatal francia selyemhernyó-kereskedő, akinek az élete tökéletesen biztos és kiszámítható.
Az üzlet tisztes jómódot biztosít számára. Boldog házasságban él a feleségével. Minden év januárjában útra kel a selyemhernyó-petékért a Földközi-tengeren túlra, Szíriába és Egyiptomba, hogy aztán április első vasárnapján árujával együtt hazatérjen, és szülővárosában töltse az év hátralévő részét.
Az életét a petéket pusztító fertőzés változtatja meg, amely csaknem az egész világra kiterjedt már. Joncour városa, amely a hernyóselyemből tartja fenn magát, egyedül Japánban reménykedhet, és Joncour útra is kel a világ végére a hernyópetékért.
Egy eldugott faluba ér, ahol megszerezheti azt, amiért megtette a hosszú utat.
És ott, abban az eldugott faluban Hervé Joncour megi…